Mikulás – fekedi hagyományok
December 5-én este a gyerekek a Mikulásra várnak, aki valóságosan megjelenik.
Fején kifordított szőrmekucsmát visel, vállán egy kifordított bundát, amelyet lánccal fog össze. A Mikulás az övvel zörög, s mikor a gyerekek a zörgést meghallják, elkezdenek félni. Egy tányért helyeznek az ablakba, s tömött zsebeit ebbe üríti a Mikulás.
Szent Miklós (245-342) Kis-Ázsiában született gazdag szülők gyermekeként, de korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, s megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja.
A hit védelmezője, a szegények gyámolítója évszázadok óta az egyik legnépszerűbb szent – az ajándékozó szeretet, a megrágalmazottak, az utazók, hajósok, halászok, kereskedők, a zarándokok és a férjhez menni vágyó lányok patrónusa.
Tisztelete a 6. században kezdődött Myra városában és Konstantinápolyban – innen az egész ortodox egyházban elterjedt. A latin egyházban csak később jelent meg, Németországba a 10. század végén került a Miklós-kultusz egy görög származású császárnő révén.
forrás: magyarkurir.hu
A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.