Márton-napi búcsú – fekedi hagyományok

A november már téli hónapnak számít. A legnehezebb mezei munkákkal ekkorra már végeztek, most benn tevékenykednek az emberek. A búcsú előkészületeivel foglalkoznak. November 11-én, mivel a padlás és a pince már teli van, minden vidáman folyik. Ez az őszi búcsú napja.

A korábban említett templombúcsúkor, Szentháromság ünnepén közel nem olyan nagy a vigasság, mint az őszi búcsúnál, Márton napján*. A Márton-napi búcsú nemcsak az ifjúság legfőbb ünnepe, hanem családi ünnep is egyben, összehozza a tágabb környezetben élő családot, hogy együtt fogyasszák a földeken és szőlőskertekben megtermett javakat.

Nagy szerepet kapnak a búcsúslegények. Minden évben mások töltik be ezt a szerepet azok közül, akik abban az évben 18 évesek. Gazdagon díszített kalapjukban ők a búcsú ünnepének vezetői. Már a búcsú előtti héten „nagy cehhet csinálnak” a vendéglőben, bort és disznósajtot vesznek, esznek, isznak – mindezt hitelre. A búcsú napján keresett pénzből fizetik ki majd. A búcsúslegények ismertetőjele a kalapjukon levő koszorú, melyet a lányok rozmaringból és különböző szalagokból készítenek. Néha a koszorú magasabb, mint a kalap. Így mennek a templomba, ahol a búcsú egy ünnepi istentisztelettel kezdődik. Utána arra a helyre vonulnak a búcsúslegények a zenészekkel, ahol a búcsú** „el van ásva”. Egy kő fedlappal ellátott kifalazott lyukba ássák el azt egy nappal korábban***. A búcsúslegények muzsikaszó közben kiássák a búcsút. A zenészek táncot húznak, a legények – kezükben egy üveggel – a lyuk körül táncolnak. A flaska kézről kézre jár, mindenki iszik belőle.

Ezután a búcsúslegények elindulnak a zenészekkel, hogy a búcsút kihirdessék. Először a paphoz és a tanítóhoz mennek. Mindenütt fújnak egy kicsit, pénzt kapnak, s megkóstolhatják a búcsúra sütött süteményt. Utána a bíróhoz, az esküdtekhez és a vadászhoz mennek. Mikor a búcsút már a község elöljáróinál „kifújták”, akkor indulnak a lányokhoz.
A búcsúslegények már a búcsú előtt vásárolnak egy kasmírkendőt, amit kisorsolnak a lányok között. Annyi számot írnak fel, ahány lány van, s a zenészekkel a lányos házakhoz vonulnak. Minden lány kihúz egy számot, s a legények zeneszóra táncolnak. Amikor a számok elfogynak, a legények hazamennek ebédelni és a búcsúra érkezett vendégeket üdvözölni. Már napokkal korábban készülődnek a vendégfogadásra. Ha a kakas a búcsú előtt a küszöbön kukorékol, az vendégeket jelent. A macska mosdása is ugyanezt jósolja, mégpedig amelyik irányba mosakszik, onnan jönnek a vendégek. A búcsúra készített ételek közül nem hiányozhat a liba, a rétes és a kenyér.
Ebéd után a fiatalság a vendéglőbe megy. Ott a búcsúslegények fognak egy kalapot, s annyi kukoricaszemet tesznek bele, ahány számot a lányok közt kiosztottak. A magok közt van egy piros színű. Egy legény felteszi a kalapot a fejére, egyesével kidobálja belőle a magokat és számol közben: 1,2,3,4 stb. A lányok kezükben a számokkal körben állnak, s várják, míg az ő számukra kerül a sor. Figyelnek és várják a piros színű kukoricaszemet, mert az nyer, akinek a száma a pirosra jut, ő kapja meg a selyemrojtos szép kasmírkendőt. A lány azonban nem ingyen kapja a kendőt, a legények a zenészekkel hazakísérik, ott megvendégelik őket uzsonnával, borral s újra táncolnak.
Ezután újra visszatérnek a vendéglőbe, s ekkor kezdődik tulajdonképpen a táncmulatság. Most már minden legény és leány táncolhat, aki az ismétlőosztályokat kijárta****. Az első táncot a vendéglő előtt járják, a többit benn. Kora reggelig ropják. A lányos szülők is eljönnek megnézni, hogy a gyermekük sokat táncol-e.


*Valószínűleg már a pogány időkben voltak ilyen őszi ünnepek, ahogy a mai búcsúünnep néhány vonása egy víg szüreti mulatságra utal.
**A búcsút egy üveg bor szimbolizálja.
***A búcsú végén elásott üveg üres, ezért kell egy nappal az ünnep előtt egy teli üveg bort elásni.
****Ma már fiatalabbak is mennek a bálba, mert nagyon kevés a lány.


A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.