Ugrás a tartalomhozUgrás a fő navigációhoz Ugrás a lábléchez

Nagyhét – fekedi hagyományok

A böjt a nagyhéttel ér véget. Ekkor nem szabad ágyat húzni és ágyneműt mosni, hogy az év során ne veszítsenek el jószágot. A három utolsó böjti nap különösen jelentős.

Nagycsütörtökön az alvó természet új életre ébred; ekkor szívesen fogyasztanak valami zöld ételt. A harangok elnémulnak, az égbe repülnek és nagyszombatig ott maradnak. A köztes időben kereplő hívja az embereket a templomba. A kereplők, fejlődéstörténeti szempontból nézve, egykor a démonok elleni védelem zajkeltő eszközei voltak és a pogány, harangok előtti időre nyúlnak vissza. Korábban a böjti napokon, amikor a harangozás ideje eljött, gyerekek szaladtak körbe a faluban kereplőkkel. Déli tizenkettőkor így kiáltották hozzá: „Kerepeljük, kerepeljük az angyali üdvözletet, amit minden keresztény katolikus embernek imádkoznia kell”. Amikor az istentiszteletre először kerepeltek, azt mondták: „az elsőt kerepeljük a misébe”, a második kerepléskor: „a másodikat kerepeljük a misébe”, és az összeharangozásnál: „összekerepelünk a misébe”. 

Nagypénteken nem főztek, csak hideget ettek. Korábban egész böjtben nem fogyasztottak húst, csak tejterméket. Akkoriban nem volt még tejcsarnok, így a tej a házaknál maradt. Hideg, savanyú babot és aszalt szilvát is ettek. Nagypénteken templomba mentek, egészen délig böjtöltek. A nap folyamán a szentsírt meglátogatni, „a halott Krisztust megcsókolni” is elmentek a templomba. Húsvéti tojást is festettek, színes papírral. Szépen díszített tojásokat is készítettek, először folyékony viasszal megfestették azokat, s utána színezték. A viasszal bevont helyen fehérek maradtak a tojások. Fukszinnal (vörös színű kátrányfesték) vörösre és főtt hagymahéjjal sárgára festették azokat.

Nagyszombat délutánján a gyerekek kosárral mentek gyűjtögetni. Húsvéti tojásokkal ajándékozták meg őket. A legkedveltebbek a fehér héjú tojások voltak, mert azokat el is tudták adni.
Nagyszombaton, a szentmisén a Glória felhangzásakor repülnek vissza a harangok. Akkor az összes harang megszólal. A harangozás alatt gyorsan a gyümölcsfákhoz szaladnak és megrázzák azokat, hogy ne legyen cserebogár, viszont sok gyümölcs teremjen. Harangozáskor a harmatban meg kell mosdani, s akkor nem lesz az ember szeplős.
Még az istentiszteletet megelőzően a templom előtt történik a tűzszentelés. Egy köteg kenderkócot, az ún. Júdást elégetik. Fát tesznek a tűzre, s a gyerekek örömmel csapkodnak a lángok közé, hogy Júdást elverjék. E húsvéti szokás abból a tavaszi időszakban szokásos tűzgyújtásból ered, mely már a kereszténység előtt elterjedt volt. Rómában még nem ismerték, mikor Németországban már régóta szokásban volt. A húsvéti tűznek jótékony hatása van. A szenet hazaviszik és május elsején azzal rajzolnak az ajtókra három keresztet a boszorkányok ellen.
Nagyszombaton este hat órakor van a feltámadás. Emelkedett és örömteli szívekből szállnak az ünnepi hangok: „Krisztus feltámadt! Dicséret és hála Neked, nagy Isten!”


A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.