Farsang – fekedi hagyományok

A farsang rögtön Háromkirályok napja után kezdődik. Ez az időszak lehetőség a fiataloknak, kedvük szerint kiujjongni és kitáncolni magukat, és az eladósorba került leányoknak a házasságkötésre. Farsang elején kevés táncmulatságot tartanak, és az esküvők is többnyire a vége felé vannak. Akkor kitombolja magát az ifjúság, mivel mind a menyasszony barátnői, mind a vőlegény barátai hivatalosak arra. Farsang utolsó három napján mindenképp tartanak bált.
Ezek egyben időjósló napok is, rajtuk múlik a következő évszakok időjárása. Amilyen a farsangvasárnap, olyan lesz a tavasz, amilyen farsang utolsó hétfője, olyan lesz a nyár, s húshagyó kedd időjárása határozza meg az őszt. Ha a fánk farsangvasárnap az ajtó előtt megehető (vagyis kellemes meleg van), akkor a húsvéti tojásokat a kályhánál kell enni.
Az utolsó napokban nem szabad már fonni, különben sok szulák nő a kenderben. Nem szabad kenyeret sem sütni, különben a rokonságból valaki meghal abban az évben.
Farsang utolsó napján, húshagyó kedden az asszonyok az urak. Ez a szokás már kevésbé elterjedt, mint korábban. Asszonyfarsangnak is nevezték a napot, mivel ekkor az asszonyok mulattak a présházakban. Egy teli batyu fánkkal és kolbásszal mentek fel a pincébe, s ott táncoltak, de szigorúan férfiak nélkül. Egészen addig táncoltak, míg böjtöt nem harangoztak, ugyanis éjjel 11-kor megszólaltak a toronyban a harangok, figyelmeztetésül, hogy véget kell vetni a mulatságnak. Az éjféli harangszókor befejeződik minden vidámság.

Farsangi napokon szokásos sütemény a fánk. A farsangról megmaradt fánkokat korábban hamvazószerdán és utána a böjtben nem ették meg, hanem egy kis zsákban a padlásra akasztották, húsvétkor felmelegítették és morzsává törték. Néhány fánkot szétosztottak a koldusok között.


A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.