Gyümölcsfák oltása

Oltási bemutató lesz március 21. szombat du 14 órakor a Fő u. 134. sz ház udvarán.

Az oltás után kerül sor az ősszel igényelt oltványok átvételére.

Így ír a gyümölcsfák oltóiról a Magyar néprajz paraszti gazdálkodásról szóló kötete:

Nem mindenki tudott jól oltani. Aki tudott, az tavasszal akár több száz fát is beoltogatott, kinn az erdőn, az élésben, a vágásokban, erdőszéleken, ahol vadalma, vadkörte, vadcseresznye, meggy, kökény és galagonya is felnőtt. Az lehetett az általános gyakorlat, hogy a vadfákat, az alanyt ott oltották be, ahol megtalálták, és nem is mindig azzal a szándékkal, hogy a megerősödött, nemesített fát kiveszik és átültetik a házhoz, vagy saját használatú kertrészbe, szállásra, szőlőbe. Az oltás megeredése, sikere bizonytalan volt, ezért is kellett többet beoltani a szükséges számnál. Az emlékezet szerint voltak szenvedélyesen oltogató emberek, erdőt járó parasztok, pásztorok, akik minden későbbi átültetési, kizárólagos használati igény nélkül oltogattak. Apáthy Kiss Sámuel említ egy pásztorembert, aki százával nemesített fákat a somogyi erdőkben. Ugyanezt hallottam én is egy moldvai magyarról, egy csángó emberről, aki tavasszal egy nyaláb oltógallyal járta az erdőt, a kaszálók ligeteit, és tréfából is beoltogatta más területén és a közterületeken talált vad fákat. Az ilyen legelőn, erdőn, útfélen oltott és termő fa mindenkié volt: mindig emlékeztek róla azok, akik vettek a fájáról, mert nem magának oltotta.