A temetésig nem dolgoznak sem a házban, sem az udvaron. A végtisztességet mindenkinek megadni és a temetésen résztvenni csaknem kötelességnek számít a faluban. A temetés előtt gyászmise van, rekviemet mondanak a megholtért. A koporsót a komák és a rokonok viszik, legényeknek és lányoknak a pajtásaik. A lányok úgy vannak felöltöztetve, mint a menyasszonyok. Az egyházi szertartás után (mely szintén a halottasházban történik) elindul a halottas menet. Felemelik a koporsót a székekről. A székeket fel kell dönteni. A menet élén egy fiú halad fakereszttel, amelyet a sírhoz állítanak. Gyereknek többnyire fehér vagy világoskék a kereszt, felnőttnek fekete. Rajta áll a megholt neve. Sírkövet később készíttetnek, melyen a megholt neve, születési és halálozási dátuma, s egy vers is áll. Ez leggyakrabban egy olyan, az elhunyt szájába adott szöveg, mellyel az ittmaradottakat vigasztalja. A keresztvivő iskolásfiú után mennek a gyerekek és a férfiak, majd a tanító és a pap, aztán következik a koporsó, végül az asszonyok és a hozzátartozók. Útközben hangosan imádkozzák a rózsafüzért. A koporsó sírba eresztése után a pap, a hozzátartozók és rokonok földet szórnak a koporsóra. A sírt szenteltvízzel meghintik. A hozzátartozók maradnak legtovább a temetőben. A gyerekeket nem temetik a felnőttek közé, külön helyük van. A temetés után a a szalmát, amire a halottat fektették, elégetik. A sírra virágot ültetnek. Legkedveltebb a sárga körömvirág (Calendula), melyet halotti virágnak is neveznek. Más virágok is népszerűek: liliom, rózsa stb. A virágok a halottaké, nem szabad szedni belőlük.
Korábban általában három héttel a temetés után „vigasztalót” tartottak – ez még ma is előfordul. Ez egy halotti tor volt, amire a temetésnél segédkezők, a legközelebbi rokonok hivatalosak. A halottért való gyász külsőleg a fekete öltözetben és a társasági eseményektől való távolságtartásban jelenik meg. Szülőket, testvért és gyermeket általában egy évig gyászolnak, de rövidebb időtartam is előfordul. Virágvasárnap és mindenszentek ünnepén szokás a sírok látogatásával is megemlékezni a halottakról.
Az elköltözettekre való megemlékezéssel él tovább az élők szeretete. Gyakran imádkoznak a holtakért. Az Úr angyala után után egy Miatyánkat mondanak értük.
A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.
