Esküvői előkészületek – fekedi hagyományok

Az eljegyzés után következik a felkészülés ideje.

Kiválasztják és felkérik a tanúkat, a vőfélyt és a koszorúslányokat. Az előkészületekhez tartozik a vendégek meghívása is, ezt két nappal az esküvő előtt teszik meg a jegyesek. Először a keresztszülőket és a rokonokat (harmad- és negyedfokig) hívják meg, valamint az első és második szomszédokat. A menyasszony a barátnőit, a vőlegény a barátait hívja meg.

A vendégeket másodszorra a menyasszony és a vőlegény vőfélyei invitálják az esküvő előtti napon. Erre a szerepre elsősorban a keresztapa nőtlen fiait választják. Ha nincs ilyen, akkor a rokonságból vagy barátok közül keresnek. A vőfélyek kalapján szalagok vannak, karjukra háromszögbe hajtogatott zsebkendő és egy csokor van erősítve. Kezükben egy szép pálca, melynek végére szalagokkal virágcsokrot, általában rozmaringcsokrot kötnek. A következő verssel hívják a vendégeket:

Első vőfély:

„Menyasszony és vőlegény küldött minket ide,
S szüleik méginkább.
Meghívunk benneteket az esküvőre,
Az esküvő X.Y.-nál lesz.
Biztosan eljöjjetek, ki ne maradjatok belőle.
Holnap találkozunk a menyegzős háznál.
Akkor a menyasszonyt koszorúval díszítik,
Muzsikával a templomba vezetik,
Összeesketik őket.
Az esketés után
Hazamegyünk,
Eljárjuk a „három táncot”,
Aztán az asztalok és padok közé leülünk,
És elfogyasztjuk, amit a konyha és a pince kínál,
S amivel a Jóisten megajándékoz bennünket. Amen.”

Második vőfély:

 „Kés és villa szükséges az étkezéshez, de a pénztárcát se feledjétek!”

Egy másik mondóka így hangzik:

Első vőfély:

 „A menyasszonynak, vőlegénynek és szüleiknek két követe vagyunk, jöjjetek mind …. (napján) az esküvőre!”

Második vőfély:

„Kés és villa szükséges az étkezéshez, de a pénztárcát se feledjétek!”

A kés és villa arra vonatkozik, hogy a meghívottak már az esküvő előtt össze kell adják az edényeket. A menyasszony barátnői az esküvő előtt körbejárnak fehér köténnyel, hogy összegyűjtsék az edényeket. Különösen azokat a tepsiket kellett előteremteni, melyekben a sok rétest sütötték. Régebben ehhez egy szép szalagokkal és rozmaringgal feldíszített kosarat használtak a lányok. Ma az edényeket kézben viszik. A legközelebbi rokonokat hívják a főzéshez, ők a konyhai segítők, akik már az előkészületeknél is közreműködnek. Megbíznak egy elismerten jó szakácsnőt is. A meghívottak készségesek, hozzájárulásuk: tej, tojás, vaj, sajt, szárnyas. Nagyon sok fehérkenyeret sütnek, egy nagyobb esküvőre akár száz cipót is. Amikor a lakodalmi kenyeret a kemencébe tolják, le kell venni a fejkendőt, magasba tartani és ujjongni, hogy az ünnepi cipó jó magasra süljön. Szívesen támogatják a falu lakói a lakodalmasokat, szolgálatkészen kölcsönöznek háztartási eszközöket, asztalokat, padnak való deszkát. Az esküvő előtti napon hordják össze az asztalokat és deszkákat szekérrel, melyet feldíszített lovak húznak. Ezt a legények és a vőfély végzik. A legények kék, hímzett melles kötényt viselnek, nagyon vidámak, ujjongásuktól visszahangzik a falu. A legények kalapján két vagy három piros-kék-piros szalag van, a többiekén csak egy. A kalapokat a menyasszony díszíti, ő gondoskodik a szalagokról. A lányok és asszonyok egy kis csokrot viselnek a mellükön.

A zenészek már az esküvő előtti este jönnek.* Akkor tartják a „koszorúcska”-estet. A lakodalmasház kapujában megérkezéskor három indulót játszanak. Ez jelenti, hogy az esküvő elkezdődik. A legközelebbi rokonság már ezen az estén megjelenik. Vacsorára paprikást és rétest esznek, a fő szerep a boré. Vacsora után vidáman táncolnak, mégpedig az első három táncot fúvóskísérettel.** A mulatság általában legfeljebb éjfélig tart.


  • Csak akkor, ha egész nap tart az esküvő, különben csak délben jönnek.
    ** A zenészek trombitálnak, később más hangszereken is játszanak.

A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.