Eljegyzés – fekedi hagyományok

Az emberi élet legszebb és legnagyobb ünnepe az esküvő.

Az említett összejövetelek vasárnap esténként, a bálok és fonók mind alkalmak voltak a párok összeboronálására. A legények 18-22, a leányok 16-20 évesen léptek házasulandó korba.
A legény maga megy lánykérőbe. Ha „igen”-t mondanak neki, akkor a pár nyolc napon belül a jegyzőnél feliratkozik. Utána mennek a paphoz. Ezen a napon van az eljegyzés, melyet este tartanak, s a keresztszülők is hivatalosak rá. Megbeszélik, hogy a szülők mit szándékoznak a házasságba adni. A gazdaságot felosztják a gyerekek között.* A vőlegény „foglalót” ad a menyasszonynak (összege 10 pengőig terjedhet) és újabban a fényképét tartalmazó medállal ellátott széles aranyláncot vásárol. A láncot a menyasszony viseli az esküvő napján.** A keresztszülők az eljegyzés tanúi.
Az eljegyzés és esküvő közötti időben egymás utáni három vasárnap kihirdetik a házasulandókat a templomban, vagyis nyilvánosságra hozzák neveiket. Ekkor jelen kell lenniük. A menyasszony egészen sötét, selyemből készült ünnepi ruhát visel, vállkendője piros is lehet. Esküvő céljára legkedveltebb idő az ősz és a farsangi időszak. Ekkor a földműves kevésbé elfoglalt és könnyebb lakodalmat tartani, mivel a pince és padlás teli van. Gondosan kiválasztják azt is, hogy melyik hétköznap legyen az esküvő. A hétfő, kedd és csütörtök szerencsés, a szerda, péntek és szombat szerencsétlen napnak számít. Vasárnap nem tartanak esküvőt. Hosszú jegyesség nem fordul elő, a harmadik hirdetés utáni hét hétfőjén, keddjén vagy csütörtökén van az esküvő.

• Korábban a legidősebb fiú kapta a vagyont, a gazdaságot nem lehetett megosztani. Így vált szegény emberré sok földműves.
  ** A vőlegénynek ez az ajándéka a házasság korábbi szerződéses, üzleti jellegére utal.

A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.