Fiatalság 2. – fekedi hagyományok

A hétköznapok, általában a munkaidő a fiatalok számára kora reggeltől késő estig folytonos fáradozást jelent.
A napi kenyérért való állandó harc közben a vasárnap a pihenés és szórakozás napja. A falu hétközben csendes, otthon csak a játszó gyerekek és az idősek vannak. Minden munkaképes falusi kinn van a földeken. Szombat este már élettel telibb a település, korábban befejezik a munkát. Vasárnap templomba mennek. A lányok szépen felöltöznek, s a templomban baloldalt a padok előtt állnak. A legények a kóruson vannak.
Délután az imaórán, a litánián már kevesebben vesznek részt. Nyári estéken az állatok megetetése és a vacsora után a fiatalok az utcára mennek, télen a szobába. Nyáron 10-12 fős csapatban, kart karba öltve sétálnak az egy társaságbeli lányok az utcán. Ahogy már említettem, a falun keresztülfolyik egy patak, melyen hidak vezetnek át. Középen áll a templom, délre tőle az iskolaépület és a plébánia egy nagy kerttel, északra tőle az olvasóegylet épülete, a tejcsarnok és a vadászház. Ezeket járják körbe énekszóval a lányok, s tőlük néhány lépés távolságra a társaságba tartozó fiúk. Vékony, finom hangon és erősebb, érces hangon is énekelnek. Szép énekeik vannak, melyek dallama majdnem mindig szomorú. Mindig új dalok is bekerülnek, s akkor egy ideig azok a kedveltek, aztán újra előveszik a régieket. Egy népszerű régi népdal:

  „Es gibt ja keine Rose ohne Dornen,
Es gibt ja keine Liebe ohne Sorgen,
Wenn sich zwei an einer Liebe freun,
Dann muß der eine stets betrogen sein.”*

Egy másik, közismert és közkedvelt dal, melyet az idősebbek is szívesen énekelnek:

„Es blühen Rosen, es blühen Veilchen,
Es blüht ein Blümchen Vergißnichtmein.
Drum sag ich’s nocheinmal:
Schön ist die Jugend! Ja,
Schön ist die Jugend!
Sie kommt nicht mehr,
Sie kommt, sie kommt nicht mehr
Mir wird mein Herz so schwer.
Schön ist die Jugend,
Sie kommt nicht mehr.

A vadász- és katonadalok is népszerűek. Például az „Es ging bei hellem Mondeschein ein Jäger frisch und froh”.
Este fél 9-ig, 9 óráig mulatja magát a fiatalság a nótákkal, aztán hazamennek. A legények elkísérik a leányokat. Sokáig nem maradnak az utcán, mert másnap újra kezdődik a munka. Így mondják: „menjünk haza, holnap újra kezdődik”, mármint a munka.

A fiatalság a munkát is szívesen fűszerezi dallal. Nyáron, a legkeményebb dologidőben, mikor későig robotolnak, az elvégzett munka után is van még kedvük énekelni a legényeknek.**

*Ez a népdal Fulda vidékén is ismert.

**Egy fiatalember, Tillmann György, saját kezűleg készített egy citerát is. Nyáron este, munka után kiül a tornácra, citerázik és énekel hozzá. A citera modelljét egy évkönyvben látta, és az alapján készítette el. Egyedi módon kottázza le a dalokat. A lapot a húrok alá teszi, úgy játssza el a dalt.

A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.