Gyertyaszentelő – fekedi hagyományok

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án a gazdáknak „meg kell mérni a takarmányzab mennyiségét”. Ekkor a takarmány felének még meg kell lennie. Februárban új időszak kezdődik. A napsugaraknak már több az erejük, hosszabbodnak a nappalok. A földműves azonban még nem meleg időt kíván ekkor, inkább szelet és havat. Gyertyaszentelőkor kijön a borz a barlangjából és ha meglátja az árnyékát, visszabújik, s a másik oldalára fordul, mert még 40 napig tartani fog a tél. Gyertyaszentelőkor „el kell felejteni a fonást”, a rokka ki kell kerüljön a szobából, nem mennek már a fonóba.
A templomban gyertyákat és viaszpálcákat szentelnek, ebből ered az ünnep neve is. Az ünnepnap, mint Mária tisztulásának napja már igen régi, az 5. században jelent meg, és szoros kapcsolatban van egy római engesztelési ünneppel…. Február a rómaiak évének utolsó hónapjaként tisztulási, engesztelő hónap volt (februare = tisztít, vezekel). A rómaiak a hónap elején fáklyás felvonulást tartottak, miközben egymást vesszőzték, hogy bűneiktől megszabaduljanak.
Az asszonyok viaszpálcákat szenteltetnek. Ezek gombolyag alakra feltekert fehér vagy sárga viaszgyertyák. A nagy gonddal őrzött szentelt viaszpálcákat a templomban vagy temetéseknél használják.

A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.