Ugrás a tartalomhozUgrás a fő navigációhoz Ugrás a lábléchez

, nő, …. a fekedi lucabúza

A december közepén elvetett magok szépen növekednek. Várjuk, hogy karácsony estéjére 8-10 cm-es friss, zöld búzává sarjadjanak.

A lucabúza képzetkörének is sok archaikus gyökere van. A Gergely-naptár (1582) előtt ugyanis december 13-a volt a téli napforduló időpontja, melyhez ősidők óta számos megfigyelés és szokás kötődött. Ezek közé tartozott – a kezdet és a vég, a sötétség és a fény találkozására emlékeztetően – gyorsan kikelő, zöldellő és virágzó növények ültetése. A lucabúza hozzánk az Adria tájáról érkező vegetációs hagyomány, melyet horvátok, bunyevácok, sokácok honosítottak meg. Azokon a vidékeken tűnt föl, melyek a török hódoltság idején a ferencesek szellemi hatása alatt álltak: először ők helyezték az ősi megújulás-jelképet a karácsonyi oltárra. Ezzel a hagyománynak liturgikus jelleget, szentelményi erőt tulajdonítottak. Idővel a lucabúza eucharisztikus szimbólum lett, s mint ilyen a karácsonyi asztal szakrális ékessége: a kizöldellő búzaszem (a kenyér alapanyaga) a megtestesült Igének, az emberrévált Jézusnak jelképe.

forrás: lexikon.katolikus.hu